Mi szél hozott erre, ahol a madár se jár? Azt kérdezed, ki vagyok én? Egy másik utazó. Egy anyuka vagyok. Van egy kisfiam. Ketten nevelgetjük a párommal, nagy szeretetben. Ezzel a legfontosabbat elmondtam magamról.
Miért vetemedtem irogatásra? Utazhatnék vígan tovább, vihetne az út mesés tájakra, csodálhatnám a szépségüket, beszívhatnám virágaik illatát. De nem tudom. Megbetegedtem. Mi a bajom? Fáj a szívem! Kiírom magamból ezt a szívfájdalmat, aztán megrázom magam és azt fogom mondani, hogy ‘ Minden rendben van’, aztán utazom is tovább. Azt kérted hova? Megyek, ahova visz az út. És szeretném (dehogy szeretném, AKAROM) a tőlem telhető legtöbbet, legjobbat, mindent, amire képes vagyok egyáltalán, megtenni, megadni a gyermekemnek. És persze a páromnak, magamnak. Az út hosszú és én vágyom rá együtt utazni, szeretetben, békességben, egészségben, minél tovább.
Neked is jó utat kívánok! (Szívfájdalom nélkül.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: